Mexikói katona ara
(Ara militaris mexicana)
Angolul: Mexican military macaw
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájok (Psittacidae)
Előfordulás: Mexikóban
Testtömeg: 0,9-1,1 kg
Testhossz: 70-71 cm
Tápláléka: Jessenia bataua pálma, Melia azedarach gyümölcse, fikuszfélék
Szaporodás: márciusban 2-3 tojást rak
Rendkívül ritka papagáj, ma már csak néhány száz pár él szabadon. Elsősorban örökzöld fákból álló hegyvidéki erdőkben, illetve esőerdőkben él 600-2600 m magasságban. Fészkét faodvakba, gyakran egy - szintén kihalófélben levő - harkályféle (Campephilus imperialis) által vájt odúba, vagy nehezen megközelíthető sziklaszirtekre rakja.
A papagájokat, különösen a nagytestű fajok példányait előszeretettel tartották (már a rómaiak is) és tartják házi kedvencként egyedülálló intelligenciájuk és játékosságuk miatt. Ennek a szeretetnek azonban súlyos ára van: nagyon sok fajt éppen túlzott állatkereskedelem miatt a kihalás veszélye fenyegeti. A mexikói katona ara létét emellett még az élőhelyük pusztulása is veszélyezteti.
A jelenlegi európai állomány jelentős része egy Antwerpenben lefoglalt csempészszállítmányban talált arák leszármazottja. Magyarosrzágon jelenleg a veszprémi és a nyíregyházi állatkertben láthatjuk ezeket a szép és ritka madarakat.
Pusztai sas
(Aquila nipalensis)
Angolul: Steppe eagle
Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Előfordulás: nyáron Közép- és Belső-Ázsiában; télen Kelet-, Közép-, Dél-Afrikában, Közel-Keleten, Indiában és Thaiföldön
Testtömeg: 2,4-3,9 kg
Testhossz: 72-81 cm
Tápláléka: ürge és más kisemlősök, dög.
Szaporodás: a tojó két tojást rak, a fiókák 45 nap után kelnek ki.
A kelet-európai és közép-ázsiai puszták csúcsragadozó madara. Magyarországon csak kóborló példányai fordulnak elő. Előszeretettel ül köveken vagy bokron, miközben zsákmány után les. A sík terepen ezzel a módszerrel tovább rejtve tud maradni áldozatai előtt, mintha a magasban keringve kutatna. A kemény közép-ázsiai tél elől főbb zsákmányállatai, az ürgék visszavonulnak, ilyenkor kénytelen melegebb égtájakra, Délkelet-Ázsiába, illetve Afrikába költözni.
Mandarin réce
(Aix galericulata)
Angolul: Mandarin duck
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Előfordulás: nyáron Oroszország távol-keleti részén; télen Kelet-Kínában és Japánban; Dél-Angliába betelepítették
Testtömeg: 0,4-0,5 kg
Testhossz: 0,41-0,51 m
Tápláléka: szárazföldi és vízi növényeket, gerincteleneket és kisebb gerinceset (kétéltűek, halak) fogyaszt.
Szaporodás: áprilistól; a 6-12 tojás 28-30 nap múlva kell ki.
Sűrű erdővel körülvett tavakon, mocsarakban és lápokban él, elsősorban a kisebb szigeteket és az úszó vízinövényekben gazdag részeket kedveli. Nappal és éjszaka egyaránt látható, mikor táplálékot keres a víz színén úszva, vagy sekélyebb részeken haladva. A sokszor évekig együtt maradó párok nem állnak össze nagyobb csoportokba, kolóniákba a költési időszakban; fészküket rendszerint fák odvába rakják. Őshazájában, Kínában költöző madárnak számít, Japánban és Angliában állandó.
Hímjének kivételesen díszes tollazata szolgálhat magyarázatul arra, hogy miért annyira kedvelt alanya a kínai és japán festőművészeknek. Főleg a párzási időszakban hívja föl magára a látogató - és persze elsősorban a tojó - figyelmét szépségével és kifinomult udvarlási magatartásával.
Strucc
(Struthio camelus)
Angolul: Ostrich
Rend: Futómadarak (Struthioformes)
Család: Struccfélék (Struthionidae)
Előfordulás:a Szahara déli szegélyén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban
Testtömeg: a hím 100-156 kg, nőstény 90-110 kg
Testmagasság: a hím 2,1-2,75 m, a nőstény 1,75-1,9 m
Tápláléka: elsősorban növényevő, de kisebb gerinceseket és ízeltlábúakat is elfogyaszt.
Szaporodás: a legmagasabb rangú nőstény rendszerint 5-11 tojást, az alacsonyabb rangúak 2-6 tojást raknak.
A világ legnagyobb madara, akár 2,75 m magas is lehet. Kevésbé ismert, hogy néhány száz ével ezelőtt Madagaszkáron és Új-Zélandon még éltek a struccnál is nagyobb futómadarak, de a moát és az elefántlábú madarat a szigetet elfoglaló emberek kiírtották még az európaiak érkezése előtt.
Röpképtelen, viszont hatalmas, 4 méteres lépéseivel 64 km/h sebességre is fel tud gyorsulni. Az egyetlen madár, amelynek két ujja van. Nem tartozik az intelligensebb madarak közé.
Táplálékszegény területeken monogámok, míg máshol komplex szaporodási csoportokat alkotnak, ami egy hímből és több nőstényből áll. A legmagasabb rangú nőstény akár több évig is együtt marad a hímmel, és megosztják a költési feladatokat is, az alacsonyabb rangú nőstények viszont egyedül költenek. Hatalmas tojásuk a legnagyobb az állatvilágban, egyenként 1,5 kg-ot nyomnak.
A szabadon élő populációi a vadászat miatt erősen veszélyeztetettek. Az arábiai sivatagokban élt, szír struccnak nevezett alfaját ki is írtották, még az 1940-es években.
Dél-Afrikában régóta, Európában pár évtizede tenyésztik struccfarmon őket. A kakasok tartása nagyfokú agresszívitásuk miatt bonyodalmas.
Fekete hattyú
(Cygnus atratus)
Angolul: Black swan
Rend:Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Előfordulás: Új-Zélandon és Ausztráliában, a sivatagos területeket kivéve
Testtömeg: 3,7-8,75 kg
Testhossz: 1,1-1,4 m
Tápláléka: növényevők, elsősorban algákat és más vízinövényeket fogyasztanak.
Szaporodás: 5-6 tojást raknak, amik 35-48 nap alatt kelnek ki.
Elsősorban a viszonylag sekély nagy édes vagy félsós vizű tavakat és lagúnákat kedveli, főleg a költési időszakban, de folyóvizek, kisebb időszakos tavak mentén is megtalálhatók. Az utóbbi helyekről a száraz téli időszakban nedvesebb területekre vándorolnak.
Nagyrészt a víz színén úszva táplálkozik, de a gyakran láthatók a szárazföldön is legelni. Rendszerint a legmagasabb vízállás idején párzanak, kolóniákban költenek. Fészküket a talajra rakják. A fiókák 49%-a éli meg azt az időszakot, mikor elhagyhatják a fészket
Fehérfejű rétisas
(Haliaeetus leucocephalus)
Angolul: Bald eagle
Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Előfordulás: Észak-Amerika
Testtömeg: 3,5-6 kg
Testhossz: 76-79 cm
Tápláléka: elsősorban halevő, de madarakra és kisebb emlősökre is vadászik.
Szaporodás: a tojó 1-3 tojást rak, a fiókák 31-45 nap múlva kelnek ki.
Élettartam: vadon 30 év, fogságban hosszabb is lehet.
Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok címermadara, a 70-es években majdnem kipusztult és az alaszkai populációk kivételével még ma sem biztos a fenmaradása. Fehér fejéről és hatalmas termetéről (szárnyfesztávja a 2.3 métert is meghaladja) könnyen felismerhető madár. A nőstények nagyobbak a hímeknél.
Észak-Amerikában bárhol meg tud élni, ahol vannak magas fák a fészkeléshez, és a közelben ott van az óceán vagy egy nagyobb tó. Csak akkor költözik télen délebbre, ha a vízfelszín befagy és így nem tud táplálékhoz jutni. Elsősorban halakkal, azon belül is lazaccal táplálkozik, de vízimadarakat, kisemlősöket és dögöt is fogyaszt.
Monogámok, a párok gyakran életük végéig együtt maradnak. Megfigyelések szerint sokszor a párzási időszakon kívül is párzanak, amelynek szerepe a párkapcsolat erősítése lehet. Minden évben ugyanabban a fészekben költenek, amelyet ágakból építenek és akár két tonnásak is lehetnek - a fehérfejű rétisas építi az egyik legnagyobb fészket a madárvilágban. A tojó általában 2 tojást költ ki. A fiókák között erős és gyakran végzetes a versengés, miután 1-2 nap van a testvérek között, ha van harmadik, az ritkán él túl. Az utódgondozási feladatokat a szülők egyenlő mértékben látják el, felváltva mennek el vadászni.
A rétisasok veszélyeztetetté válásának fő okai: a vadászat (főleg a múlt század elején) és a környezetszennyezés. Mire 1972-ben betiltották Amerikában a DDT használatát, század elején számolt 50.000 sasból már csak 800 költőpár maradt fenn. Az aktív és szigorú védelemnek köszönhetően jelenleg 3000 pár él.
Szürke gém
(Ardea cinerea)
Angolul: Grey heron
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Hazánkban védett
Előfordulás: nyáron Kelet-Európától Közép- és Belső-Ázsián keresztül Észak-Kínáig; télen Afrikában Szahara kivételével, a mediterrán országokban, Indokínában; állandó Nyugat- és Közép-Európában, Dél- és Délkelet-Afrikában, Kisázsiában, Irántól Indián keresztül Kínáig és Indonéziáig
Testtömeg: 1-2 kg
Testhossz: 90-98 cm
Tápláléka: halak és más kisebb gerincesek
Szaporodás: a tojó 3-5 tojást rak, melyekből a fiókák 26-27 nap után kelnek ki
A legnagyobb testű európai gémfaj. Hazánk leggyakoribb gémféléje, állományának zöme a Duna-Tisza-közén él. Védelem alatt áll, ám a halastavak környékén inkább vélt, mint valós kártétele miatt gyéríthető. Az óvilág trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi területein elterjedt, mocsarak, folyók és tavak mentén mindenütt megtalálhatóak. Néhol még a településekre is behúzódnak, a Veszprémi Állatkert madártavára például évek óta bejárnak a gémek. A vízben állva, abban gázolva keresik táplálékukat: halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb madarakat és emlősöket. Vonuló madár, de ahol a megfelelőek télen az életkörülmények (pl. települések környékén), ott áttelelnek.
A szürke gém nagy telepekben költ. Gallyakból magas fákra épített fészkét minden évben bővíti a költő pár. Egyes fészkelőhelyei akár száz évesek is lehetnek. Olykor más gémfajokkal vegyes kolóniát alkot. A tojásrakást már kora tavasszal, márciusban megkezdi
Bakcsó
(Nycticorax nycticorax)
Angolul: Black-crowned night heron
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Hazánkban védett
Előfordulás: világszerte elterjedt, a kontinensek sivatagos és arktikus területei, illetve Ausztrália kivételével
Testtömeg: 0,5-0,8 kg
Testhossz: 56-75 cm
Tápláléka: békák, halak, piócák, rovarok, kisemlősök, olykor madárfiókák
Szaporodás: a tojó 3-5 tojást rak, a fiókák 21-23 nap után kelnek ki
Hazánkban gyakori gémféle, mely leginkább az ország délkeleti részén él. Eltérően a többi gémtől, kis méretű és rövid a nyaka. A mocsaras területeket kedveli. Mint angol és latin nevéből is kitűnik, a bakcsó éjszakai életmódot folytató madár, a nappalt népes csapatokban pihenve tölti. Költöző madár, európai állománya Afrika trópusi területein telel. A fiatalok színe jelentősen eltér az öreg madarakétól.
Akár l000-2000 párból álló telepekben is költhet. A fészkét bokrorra, fára vagy a nád közé építi gallyakból. A fiókanevelési időszakban nappal is láthatjuk vadászni.
Szent íbisz
(Threskiornis aethiopicus)
Angolul: Sacred ibis
Rend:Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Előfordulás: Afrikában a Szaharától délre, Jemenben, Irakban az Eufrátesz és a Tigris torkolatánál
Testtömeg: 1,5 kg
Testhossz: 65-89 cm
Tápláléka: főleg gerincteleneket, kisebb gerinceseket, tojásokat fogyaszt
Szaporodás: általában 2-3 tojást rak; a fiókák a tojásokból 28-29 nap után kelnek ki
A jellegzetes lefelé görbülő csőrű madarak édesvizek mentén, szavannákon, kultúrterületeken és tengerparti lagúnákban egyaránt megtalálhatók, de az utóbbi időkben a városokban, főleg azok szeméttelepein is feltűntek. Általában kisebb, 2-20, néha azonban akár 300 fős csoportokban táplálkozik; lassan lépkedve szedegeti ki a kisebb állatokat a sárból vagy a laza talajból, néha krokodiltojásokat is elfogyaszt. A száraz időszak kezdetekor akár több száz kilométert is vándorolnak költésre alkalmas helyeket keresve. Nyújtott nyakkal, többnyireV-alakzatban repülnek.
Röviddel az esős időszak bekövetkezte után párzanak. Akár 2000 párból is álló kolóniában költenek, gyakran más gólyafélékkel együtt. Fészkét gallyakból fákra, bokrokra vagy sziklás szigetekre rakja. Nagyon alacsony a szaporodási sikerük, legtöbbször csak egy fióka éri el a felnőttkort fészekaljanként.
Az ókori Egyiptomban szent madárként tisztelték, Tothnak, az írás és tudományok istenének íbiszfeje volt a mitológiai hagyomány szerint.
Nyári lúd
(Anser anser)
Angolul: Greylag goose
Rend:Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Hazánkban védett
Előfordulás: nyáron Közép- és Észak-Európában, Izlandon, Közép-Ázsiában és Szibéria déli területein; télen Franciaországban, Spanyolországban, Észak-Indiában és Kínában; állandó a Fekete-tenger partvidékén, Kisázsiától a Duna-deltáig, Anglia és Közép-Ázsia déli területein
Testtömeg: 2,5-4,1 kg
Testhossz: 75-90 cm
Tápláléka: fű, gabona, bogyó, lágyszárú növények stb.
Szaporodás: a tojó általában 5-6 tojást rak, a fiókák 27-28 napos korukban kelnek ki.
A nyári lúd a házilúd őse. Az egyetlen Magyarországon is költő vadlúdfaj, évente 800-1000 pár költ nálunk. Vonuló madár, a magyar nyári ludak Spanyolországban töltik a telet. Mocsarak, folyók és tavak lakói, de táplálékukat sokszor réteken, legelőkön keresik. A költési időszakon kívül csapatban élnek, repüléskor jellegzetes V-alakzatot vesznek fel, amelyben minden egyednek megvan - a rangja alapján - a meghatározott helye.
Monogámok, a párok életük végéig összetartanak; az öregebb madarak, ha megözvegyülnek, gyakran nem is találnak új partnert maguknak. Fészkük általában egy talajmélyedés, amelyet tollal és levelekkel bélelnek ki. A territóriumukat harciasan védik.
Rulrul
(Rollulus roulroul)
Angolul: Crested Wood-partridge
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Előfordulás: Délkelet-Ázsia
Testtömeg: 0,2-0,3 kg
Testhossz: 25-30 cm
Tápláléka: Magok, gyümölcsök, ízeltlábúak és kisebb puhatestűek
Szaporodás: a tojó 5-6 tojást tojik, a költési idő 18-19 nap
A rulrulnál - a fácánfélék (Phasianidae) család többi fajához hasonlóan - a hímek és nőstények között jelentős a különbség, a kakas nagyobb méretű és fején piros színű bóbita ékeskedik.
A Maláj-félsziget, Szumátra és Borneó trópusi esőerdeiben él. Nem túl jó repülő, elsősorban a talajszinten mozog. Magokkal, gyümölcsökkel, nagy méretű bogarakkal, hangyákkal és kisebb puhatestűekkel táplálkozik. Gyakran megfigyelhető, ahogy disznóféléket követ, és felszedegeti az általuk feldarabolva otthagyott gyümölcsöket, amelyeket egészben nem tudna megenni.
Egy hím több tojóval is párosodik. A párzási és költési időszak területenként változik. A tojó egyedül költi tojásait és neveli a csibéket. Az egyszerű, száraz falevelekből kialakított fészkébe 5-6 tojást tojik. A költési idő 18-19 nap.
Nem áll nemzetközi védelem alatt, bár az élőhelyük pusztulása révén fokozatosan csökken a számuk. Könnyen szaporítható fogságban.
Narancsmellű tukán
(Ramphastos vitellinus)
Angolul: Channel-billed toucan
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Tukánfélék (Ramphastidae)
Előfordulás: Közép- és Dél-Amerika
Testtömeg: 0,4 kg
Testhossz: 45-56 cm
Tápláléka: gyümölcs, virág, kisebb állatok, tojás
Szaporodás: 2-4 tojás, 16-18 nap költési idő
Közepes méretű, feltűnő színezetű madarak. A tojók valamivel kisebbek a hímeknél. Legfőbb jellegzetességük a hatalmas csőrük, ami lukacsos szerkezetű csontos anyagból áll; könnyű, de egyben nagyon erős is. Nemcsak a táplálkozásban segíti a madarat, hanem fontos szerepet kap a szociális viselkedésében is, megfigyelték, hogy csőrükkel vívni is tudnak. Rendkívül intelligens madarak.
A dél-amerikai trópusi esőerdők lakói, elsősorban a vízparti és mocsaras területeket kedveli. Főként gyümölccsel, virággal és nektárral táplálkozik, de ízeltlábúakat, kisebb gerinceseket (gyíkok, békák, kisebb madarak és tojások, kisemlősök) is fogyaszt. Gyakran követik a hangyavonulásokat és összegyűjtik a felriasztott állatokat.
Jellemző rájuk az agresszív területvédő viselkedés, a párok más madarakat nem tűrnek meg a területükön. Fogságban a költő pár megöli a fajtársait is. Természetes faodvakban fészkelnek, legalább 3,5 m magasságig, a viszonylag kis átmérőjű (10 cm-ig) odúbejáratot részesítik előnyben. A 2-4 tojás kiköltésében és a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A költési idő 16-18 nap, a fiókák 37-46 napos korukban válnak röpképessé. A szülők kezdetben főleg állatokkal táplálják őket.
Bár ma még közönségesnek számít, az élőhelyük feldarabolódása és az illegális madárkereskedelem veszélyeztetheti a további fennmaradását.
Viola turákó
(Musophaga violacea)
Angolul: Violet turaco
Rend: Kakukkalakúak (Cuculiformes)
Család: Turákófélék (Musophagidae)
Előfordulás: Nyugat-Afrika
Testhossz: 50 cm
Tápláléka: növényevő, gyümölcsök, magok
Szaporodás: 2 tojás, költési idő 25-26 nap
Közepes méretű, kb. 50 cm hosszú madarak. Az ivarérett egyedek koronája és fejük hátsó része élénkvörös. A hímek és nőstények között csekélyek a különbségek. A fiatal egyedek kevésbé feltűnőek, színezetükben inkább a varjúhoz hasonlítanak.
Nyugat-Afrika vízparti galériaerdeiben él. A lombkoronaszint lakója. Növényevő, elsősorban gyümölcsökkel és magokkal táplálkozik; a fügeféléket különösen kedveli.
Monogám, a hím és a tojó együtt - gyakran igen hevesen - védelmezi a territóriumát. Általában 6 méter magasra építik fészküket egy dús lombozatú fára, ágakból és gallyakból. Két ovális és szürkésfehér tojást rak, a költési idő 25-26 nap. A költésben és a fiókák felnevelésében mindkét nem egyformán részt vesz.
Bár jelenleg nem fenyegeti a kipusztulás veszélye, egyes területeken állománya - főként a madárkereskedelem céljából történő befogások miatt - jelentősen megcsappant.
Perzsa turákó
(Tauraco persa)
Angolul: Green turaco
Rend: Kakukkalakúak (Cuculiformes)
Család: Turákófélék (Musophagidae)
Előfordulás: Nyugat-Afrika
Testtömeg: 0,3 kg
Testhossz: 40-43 cm
Tápláléka: gyümölcsök, virágok, magok, rügyek
Szaporodás: 2 tojás, költési idő 21-23 nap
Feltűnő színű madarak. Az ivarérett egyedeknek felálló fűzöld bóbitájuk van. A nőstények és a hímek tollazata, mérete hasonló.
Elsősorban a galériaerdőket és a másodlagos erdőket kedveli. A lombkoronaszint lakója. Növényevő, gyümölcsökkel, virágokkal és rügyekkel táplálkozik.
Monogám faj, a hímek és nőstények együtt védik territóriumukat. Fészküket vékony ágakból és gallyakból építik fák, bokrok sűrű lombja közé, kb. 1,5-3,5 m magasra. Általában két darab krémszínű tojást tojik. A költésben és az utódok felnevelésében mindkét nem egyformán részt vesz. A fiókák 26-28 napig maradnak a fészekben, a 38. nap tájékán repülnek első ízben. Gabonban végzett vizsgálatok szerint egyszerre a két fióka ritkán él túl, egyikük a tojásból való kikelés után nem sokkal eltűnik.
Bár kevés adat áll rendelkezésre gyakoriságukat illetően, valószínűleg nem fenyegeti a kipusztulás veszélye.
Zöldszárnyú galamb
(Calcophaps indica)
Angolul: Emerald dove
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Előfordulás: Dél- és Délkelet-Ázsia, Indonézia, Új-Guinea és Ausztrália északi része
Testtömeg: 100-150 g
Testhossz: 23-27 cm
Tápláléka: gyümölcs, mag, kisebb gerinctelenek
Szaporodás: 2 tojás, költési idő 14-16 nap
A hímek és a tojók között csak a tollazat színében vannak eltérések. Több különböző színű és méretű alfaja ismert, mint az indiai, a sri lanka-i, szunda-szigeteki és az ausztráliai (összesen kilenc).
Főként trópusi esőerdőkben él, de éppúgy megtalálhatjuk mangrove mocsarakban, galériaerdőkben és kultúrterületeken is. Ausztráliában száraz vidékeken eukaliptuszerdőkben való előfordulását is feljegyezték. Lehullott gyümölcsökkel, magokkal, kisebb rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, amelyeket elsősorban a talajról szed fel. Magányosan vagy párban élnek.
Az év bármely szakában költhet. Gallyakból készült fészkét fákra rakja, kb. 1-5 méter magasra. Két krémszínű tojást rak, a költési idő 14-16 nap. A megfigyelések szerint a fiókák 21 naposan már képesek repülni.
Mindössze egy alfaja veszélyeztetett: a Karácsony-szigeten már csak 1000 költő pár maradt fenn. Más populációi közönségesnek számítanak élőhelyeiken.
Rózsás gödény
(Pelecanus onocrotalus)
Angolul: Eastern great pelican
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Gödényfélék (Pelecanidae)
Előfordulás: nyáron Kelet-Európától Nyugat-Mongóliáig terjedő területen, télen ill. állandó jelleggel a Balkánon (Dalmácia, Kisázsia), Észak-Indiában, Iránban, Afrikában a Szaharától délre találhatók fészkelőtelepei
Testtömeg: 6-15 kg
Testhossz: 140-170 cm
Tápláléka: hal, ritkábban kisebb vízimadarak.
Szaporodás: a tojó 2-5 tojást rak, melyekből a fiókák 29-30 nap után kelnek ki.
Bár még a múlt században a rózsás gödény még fészkelt Magyarországon, mára azonban csak kóborló egyedeivel találkozhatunk elvétve. Európában a legnagyobb állománya a Duna-Deltában költ. Leginkább a sekély vizű mocsarakat, félsós lagúnákat, lassú folyású folyókat kedveli. Nagy csoportokban érzi jól magát, kolóniában fészkel. Vonuló faj, az európai állomány részben Afrikában, részben Ázsia déli területein tölti a telet.
A pelikánok a halászat egy igen hatékonyabb formáját fejlesztették ki: láncot alkotva, csoportosan terelgetik szárnycsapdosással a partközeli sekély vízbe a halakat, majd egy adott pillanatban hatalmas csőrük segítségével egyszerre emelik ki őket.
EMU
Ausztráliában élõ nagyméretû futómadár az emu. Nevét onnan kapta, hogy
a kakas jellegzetes hangja e -mu hangzású. Magassága 1,7 - 2 m. Színe barna, a fejen, nyakon, és a hátközépen sötétebb, alul világosabb, az arc csupasz részei kékesszürkék. Ausztrália déli partjain tömegesen élt. Késõbb egyre beljebb vonult Ausztrália partjaitól. 3 -5 fõnyi csapatokba verõdve él. Egyetlen rúgása eltöri az ember combját és megöli a ragadozó állatokat.
Lapos fészkét a hím hordja össze fõbõl, kéregbõl, tollakból. Az összehordott anyagokat lábaival tapossa le. Olykor a puszta földre rakja le a tojásait. A nõstény 7 - 8 tojást rak. Csak a hím kotlik. A kotló hím nagyon ingerült, vad és nem tûri, hogy a nõstény törõdjék utódaival. A költés 60 napig tart s ezalatt a hím föl sem kel a tojásokról, sõt állítólag nem is eszik. A kibúvó fiókákat megható szeretettel gondozza.
A fiókák alapszíne tiszta szürkésfehér, hátukon két széles, sötét hosszanti sáv fut végig. Az oldalán két - két hasonló sávot keskeny fehér vonal vá- laszt el. A fogságban minden más lapos mellcsontú madárnál jobban sza- porodik. Tápláléka túlnyomóan növényi, de állati kosztot sem veti meg.
Sisakos KAZUÁR
Erőteljes testalkatú,robosztus,röpképtelen madár a trópusi esőerdök lakója.Durva tollazat,fejletlen szárnyak,csupasz nyak jellemzi.Keskeny csörükkel lehullot gyümölcsöket,magvakat,kisebb állatokat fogyasztanak.Magányosan élnek.A nöstények nagyobbak és tollazatuk szinesebb a himeknél.A tojásokat a tojó a kakasok fészkébe rakja.A költés és afiokák nevelése 9 hónapig a himekre hárul.
FÉSZEK:Az avarban kotort sekély mélyedés,amelyet kevés fűvel és lombbal bélelnek ki.
ELTEJEDÉS:Új-Guinea és Ausztrália északkeleti része.
MEGJEGYZÉS. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
